2009.02.01
Családi idill a Belvárosban
Kritika a Rubenről
Családi idill a Belvárosban
A Károlyi kerttől pár lépésre, kihalt, szűk utcácskában találok rá (az egykori Segal helyén) a nemrég megnyílt Ruben étteremre. Odabenn hatalmas a tömeg, se álló- se ülőhely nincs. Gyanítható, hogy elég jól főznek, különben „vendég ide hogy is jönne ily cudar időben”.
Az élre vasalt fekete nadrágba, ropogós fehér ingbe öltözött, elegáns pincérek többször is igyekeznek megnyugtatni, még pár perc, és az asztalhoz vezetnek. A helyzet olyannyira reménytelennek tűnik, hogy – akár egy tárlatlátogató – ráérősen szemügyre veszek mindent, amit a belsőépítész elibém rakott. Fenn, a dohányzó galériaszintjén működik a konyha, így a pincérek akár benevezhetnének egy túraszakosztályba, annyiszor kell megjárniuk naponta a lépcsőt. Ennek ellenére villámgyors és figyelmes a kiszolgálás, a személyzet tagjai egy-egy szemvillanással jelzik a többieknek, mikor, hol, mi a teendő, szervezett team-munka folyik.
Így hamar kerítenek nekem is férőhelyet. Nem marad sok időm találgatni, hogy a hatalmas, szélesvásznú fotókollázzsal hogyan is jönnek össze a festett, szecessziós virágornamensek, a halogénlámpákkal a kristálycsillárok. Csak azt érzem, hogy ebben a fura, stíluszavarban kellemes üldögélni. Kényelmesek a székek, papírabrosszal szépen megterítve az asztalok. És a friss alapanyagokból készült, magyaros gombaleves is egy pillanat múltán ott gőzölög előttem, forró és finom, formás nokedlik fürdőznek benne, így igazán laktató. Az óriási rizshegy tövében heverő tejszínes (paprikás) csirkemell is omlós, ízletes. Ágyúgolyóként csapódik elém a desszert, lekváros gombóc kissé kemény, ahogy egy lövedékhez illik. Ha este jönnék ehetnék akár bélszíncsíkokat is Esterházy módra, zöld fűszerekkel, esetleg házinyulat erdei gombás mártással vagy más különlegességet. De szerény ebédnek ez is megteszi. Közben megtudom a legfrissebb helyi pletykákat, mert itt a vendégek az összezsúfolt asztalok miatt igazán közel kerülnek egymáshoz, de ettől még családiasabb a hangulat. Sokan ismerik is egymást, a Belvárosnak ez a része amúgy sem más, mint egy kedélyes „falu”.
Evetke
Megjelent a Népszava 2009. január 3-i számában a Desszertvilla rovatban.